Rólam

Az asztalos szakmával először középiskolás koromban találkoztam, nyári munkaként egy igazi mester mellett voltam segéd. Akkor még nem sejtettem, hogy milyen mély nyomot hagyott bennem a valódi fával való foglalkozás.

A gimnázium után a másik szenvedélyem, a mérnöki tudományok felé vettem az irányt, azon belül is a repüléstechnika vonzott leginkább. A Nemzetvédelmi Egyetemen szereztem repülőmérnöki diplomát, majd a kecskeméti repülőbázison dolgoztam a Gripen vadászrepülőkön technikusként. Innen a karrierem egy amerikai nagyvállalthoz vezetett, ahol megimsertem a nagyüzemi CNC gyártástechnológiát és a multinacionális nagyvállalatok működését és több éves vezetői tapasztalatot szereztem.

Szabadidőmben mindig is sokat fordítottam az önképzésre és fejlődésre, ezért végeztem el az esztergomi faipari technikumban egy bútorasztalosi szakképzést, amire eleinte hobbiként tekintettem. A COVID-19 időszaka hozta el a váltást az életemben: a nagyvárosból egy kis tanyára költöztam, a mérnöki és vezetői állásomat pedig egy asztalos vállalkozásra cseréltem.

Hálás vagyok a korábbi tanulmányaimért és munkahelyeimért, mivel olyan kiemelkedő színvonalú helyeken dolgozhattam, ahol megtanultam mit jelent a minőség, a szakmai kiválóság és a kiemelkedő műszaki színvonal. De a legfontosabb leckét mégis az asztalos szakmának köszönhetem, mert végre azt csinálhatom amit igazán szeretek és ami minden nap olyan emberkkel köt össze, akiknek számít a két kezem munkája.

Oyan asztalos vagyok, aki papír és ceruza helyett a laptopján rajzol, akinek a műhelyében mindennek megvan a helye, és akinek a japánfűrész után a CNC marógép a kedvenc szerszáma.